a Fellowship of Friends kiadványa

Esszencia és személyiség

Azt a részünket, amely képes jelen lenni és tudatosan túllépni önmagán, a szisztéma esszenciának hívja. Ahogy Ouspensky mondta: "Alvás, felébredés, tudatosság - mindezek nem a személyiségre vonatkoznak, hanem az esszenciára. A valódi fejlődés az esszenciában történik."

Az esszencia pontosan az, ami születéskor vagyunk: fajtánk, testünk kémiai jellemzői, hajlamaink, adottságaink és reagálási módunk. Például, mindannyian különbözően viszonyulunk olyan dolgokhoz, mint a fizikai munka, sport, utazás, tanulmányok, üzlet és a művészetek. Nem tanulás útján sajátítjuk el, hogy természettől fogva mi érdekel vagy mit kedvelünk: egyszerűen részét képezi annak, akik vagyunk.

A személyiség pedig az, akivé válunk. Mindazt ide soroljuk, amit tanulunk és amit utánzunk. Például, szociális viselkedést, szakismereteket és mesterségeket tanulunk, és véleményeket, testtartásokat és arckifejezéseket utánzunk. Mindezek - mint személyiség - kezdenek saját, képzeletbeli életet élni, és fokozatosan kiszorítják az esszenciát. Mesterségesen bonyolulttá válunk, és elveszítjük a kapcsolatot egyszerű természetünkkel.

Az esszencia látható a nagyon kicsi gyerekekben, akik még ártatlanok, tiszták, és minden körülöttük lévő dolog érdekli őket. Még nem váltak mesterkéltté vagy olyanná, aki csak saját magával van elfoglalva. Nem a holnapért élnek. Azzal az egyszerűséggel léteznek, ahogyan a jelen pillanatban vannak. Amint arra Robert Earl Burton rámutatott: "A gyerekek látják, hogy mi van a környezetükben, míg a felnőttek el vannak tompulva." Ez azért van, mert a gyerekek belső állapota nagyon közel van a tudatosság harmadik állapotához. A különbség az, hogy a gyerekek tudatossága nem tartalmazza a megosztott figyelmet, ezért elragadtatott állapotban vannak, és nincsenek jelen.

Az esszencia a legtisztább formájában egy egyszerű állapot, ami nincs tudatában önmagának. A személyiség a funkciókból áll, amik tartalmazzák legtöbb "én"-ünket, hozzáállásainkat, előítéleteinket és viselkedésünket. E funkcióknak megvan a maga szerepe, de mégsem tudnak önmaguk tudatában lenni; nem tudnak jelen lenni. Az esszencia állapota viszont a megosztott figyelem által képes jelen lenni. Ekkor képes megfigyelni a funkciókat, és ezzel egy időben tudatában lenni önmagának. Mint ahogy Burton gyakran emlékeztet minket: "Nem az vagy, amit megfigyelsz. Az vagy, ami megfigyel." Amint az esszencia állapota tudatába kerül önmagának, a jelenlét átalakul a tudatosság magasabb állapotaivá.

Hogy ez sikeres legyen, a személyiség egyes funkcióinak támogatni kell az esszenciát a jelenlétre tett erőfeszítésben. Például, a személyiség legmagasabb része az intéző és a központok intellektuális részei, melyek a munka "én"-eket hozzák létre. Ezek a részek nem tudnak jelen lenni önmagukban, de támogathatják a jelenlétet azáltal, hogy ebbe az iránya egy lökést adnak az esszenciának. Támasztékul szolgálnak, hogy általuk az esszencia megtanuljon saját magától jelen lenni. Mint ahogy Burton mondja: "A személyiségfejlődés az, hogy a valódi személyiség munka "én"-eket fejleszt, és hogy az esszencia jelen akar lenni." Hozzáteszi, hogy a munka "én"-ek önmagukban nem elegendőek; az esszenciának fel kell tűnnie mögöttük, és ténylegesen jelen kell lennie.

Ouspensky elmagyarázta, hogy ha minden jól megy, a személyiség pajzsot képez az esszencia számára: megvédi a káros bolygóhatásoktól és az éghajlat szélsőséges változásaitól. Ez még inkább igaz belül, ahol a személyiség helyes munkája az, hogy védje az esszenciát a képzelődés, az azonosulás és a negatív érzelmek gépies hatásaitól, melyek mind megrontják az esszenciát és akadályozzák jelenlétét.

Ha a személyiség a gépies "én"-ekben lubickol, hamis személyiségnek hívják, mert azt erősíti bennünk, ami képzelt és hamis. De ha eltéríti a gépiességet és elősegíti a jelenlétet, akkor valós személyiségnek hívják, mert azt táplálja bennünk, ami valós - valódi önmagunk isteni jelenlétét. A valós személyiség segítségével megoszthatjuk a figyelmünket, és a megosztott figyelmen keresztül visszatérhetünk az esszencia állapotába, de ez alkalommal már tudatos jelenléttel. Háfizt idézve: "A Kedves saját kezűleg, mint becses gyermek növeszti Magát benned."

   English        Deutsch      Español      Français

   Italiano       Magyar       Português     Russian

1. A rendszer áttekintése
• A rendszer ősi, objektív tudás
• A mikrokozmosz ember túlléphet önmagán
• Az iskolák pontos módszereket alkalmaznak a felébredéshez

2. A négy alsó központ (feltétele az 1. előadás)
• Az alsó központok működésének megfigyelése
• Annak felismerése, mikor szorítják ki az alsó központok a jelenlétet
• Az alsó központok használata a magasabb központok eléréséhez

3. A jelenlét megteremtése és meghosszabbítása
(feltétele az 1. és a 2. előadás)
• Az intéző és a központok intellektuális részeinek fejlesztése
• Az ösztönös központ, mint az "elme a gépezet mögött"
• Módszerek a jelenlét megteremtésére és meghosszabbítására
 

Továbbítás
Ezt a hírlevelet bárkinek továbbküldheti, akit esetleg érdekelhet a negyedik út vagy a Fellowship of Friends.

Feliratkozás
Töltse ki űrlapunkat.

Küldjön visszajelzést
Hasznos ez a hírlevél? Küldje el véleményét.

Tekintse meg az archívumot

Leiratkozás
Használja a "leiratkozás" linket a hírlevél alján.