A képzelődés

"A felébredéshez leginkább az szükséges, hogy folyamatosan lássuk, mi van a jelenben, és elkerüljük a képzelődést." Robert Earl Burton

Az önemlékezés, bár egyszerű, mégis nehezen valósítható meg azok miatt a pszichológiai akadályok miatt, amelyek az útjában állnak. Ezek közül szinte mindenben megnyilvánul az, amit a negyedik út képzelődésnek nevez. Ide tartozik az álmodozás, a véletlenszerű asszociációk, az önmagán merengés, a tűnődés a jövőn, a múlt felidézése, a képzelgés önmagunkról és másokról. A képzelődés láthatatlan folyam, amiben elménk sodródik - azonban látható jelei is vannak. Például, amikor valaki üveges tekintettel mered előre, akkor "elveszett" a képzelődésben. Nem tud sem önmagáról, sem környezetéről. Bár fizikailag éber tudatállapotban van, pszichológiailag képzelődésbe, az álmok világába merült. Legtöbben semmi rosszat nem látnak ebben, egyrészt azért, mert ez annyira mindennapos jelenség, másrészt azért, mert kielégíti őket, harmadrészt pedig azért, mert nem érzik annak a fontosságát, hogy jelenléttel helyettesítsék.

Másfajta képzelődés az, amikor például a tájat nézzük, és inkább elképzelünk egy hasonló látványt, vagy amikor hallunk egy ötletet, és magunkban kigondolunk valami hasonlót helyette. Más szavakkal, ahelyett, hogy valóban látnánk vagy hallanánk azt, ami előttünk van, képzelődésünket látjuk vagy halljuk. Elsőre talán groteszknek hangzik, de ténylegesen azzá válunk, amit éppen elképzelünk. Vagyis, eltűnünk - tudatosságunk eltűnik - a képzelődés folyamában, és képzelődésünk témája bekebelez. A képzelődés megnyilvánulhat beszédben (beleértve, amikor magunkban beszélünk), tevékenységekben (például úgy, hogy mindig elfoglaltak vagyunk) és még evés közben is (amikor például szórakozottan, habzsolva vagy olvasás közben eszünk). Ugyanez történik, amikor a reggeli fogmosás közben az köti le a figyelmünket - arról képzelődünk - hogy mi történik majd a nap folyamán, és ekkor szinte egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, hogy éppen hol vagyunk, és mit csinálunk. Ha előre elképzelünk eseményeket, vagy újra lejátsszuk a már megtörténteket, szintén a tudatosságot áldozzuk fel a képzelődésért. Mindezek a megnyilvánulások ártalmatlannak, sőt, az élethez szükségesnek tűnhetnek. Az igazság azonban az, hogy a megosztott figyelem tudatos jelenléte nélkül a képzelődés útját állja az önemlékezésnek. Röviden, alvásban tart.

Amikor valaki először hall a képzelődésről, talán úgy látja, hogy ő igazából éber, és csak kivételesen képzelődött most. Nem sejti, hogy valójában a képzelődés törvényszerű: olyan automatizmus, ami állandóan megnyilvánul, és életének minden pillanatába beleavatkozik; hogy tudtán kívül még arról is képzelődik, hogy ki ő, és milyennek tűnik mások szemében. Viszont amikor valaki hall a megosztott figyelemről, és megpróbál emlékezni önmagára, fokozatosan ébredezni kezd. Egyre többször látja, hogyan vonja el figyelmét a képzelődés, hogyan felejt el emlékezni önmagára, és hogy az önemlékezés sosem történik magától. Amikor próbálunk önmagunkra emlékezni, meglátjuk, hogy a képzelődésnek mekkora hatalma van belső életünk felett. Megérthetjük, mit jelent megszabadulni a képzelődéstől, és mit jelent tudatában lenni az egyszerű pillanatoknak.

A képzelődés megszakítása és helyettesítése

Ouspensky leírása szerint a képzelődés a szabadjára engedett figyelem eredménye. Tehát uralmat kell nyernünk a figyelmünk felett, és a jelenre kell összpontosítanunk - hogy ellenőrzött figyelemmel lássunk, halljunk, ízleljünk és cselekedjünk. Óriási segítség lehet, ha lelassulunk, ha csak egy dolgot végzünk a pillanatban, és ha valóban odafigyelünk közvetlen környezetünkre. Azonban még ezek az erőfeszítések is csak az első lépések. Ahhoz, hogy jelenlétet segítő tudatos erőfeszítések legyenek, tartalmazniuk kell az önemlékezés megosztott figyelmét. Ez azt jelenti, hogy amikor nézünk, tudatában vagyunk a látásnak, amikor hallgatunk, tudatában vagyunk a hallásnak, amikor cselekszünk, tudatában vagyunk a cselekvésnek. Továbbá, az önemlékezést pillanatról pillanatra kell fenntartani. Ez a fő nehézség. Egyrészt meg kell osztani a figyelmünket, másrészt meg kell hosszabbítani ezt az állapotot. Könnyen elvesztjük az önemlékezés fonalát. Gyakorolnunk kell, és uralmat kell szereznünk az akarat felett; főként azt kell akarnunk, hogy folyamatosan felülkerekedjünk a képzelődés számtalan formáján. Kevesen sejtik, hogy ez a küzdelem a lélekért folyik. Ahogy Robert Burton mondta: "A képzelődés lelked helyét foglalja el - elveszi lelked jelenlétét," és "a képzelődést önemlékezéssel félbeszakítani a legnehezebb dolog, amire az ember valaha is vállalkozhat."

1. A negyedik út alapjai
• Önismeret. A tudatosság szintjei.
• Az ember, mint gépezet. Tudatosság, akarat és egység.
• A felébredés akadályai. A munka három vonala.

2. A központok elmélete (feltétele az 1. előadás)
• A 4 alsóbb központ.
• A szexuális központ.
• Magasabb központok.
• A lélek, a szellem.

Továbbítás
Ezt a hírlevelet bárkinek továbbküldheti, akit esetleg érdekelhet a negyedik út vagy a Fellowship of Friends.

Feliratkozás
Töltse ki űrlapunkat.

Nyomtatási gondok
Ha a hírlevél jobbszéle levágva jelenik meg, ellenőrizze az oldalbeállításokat levelező programjában. Közvetlenül honlapunkról is kinyomtathatja a hírlevelet, ha megtekinti archívumunkat. Amennyiben továbbra is gondjai adódnak, írjon nekünk.

Küldje el visszajelzését
Töltse ki űrlapunkat.

Régebbi számok beszerzése
Tekintse meg az archívumot.